„A szőlő, a bor, a borászat már kisgyerekkorom óta összefonódik az életemmel.
Én ebbe beleszületettem, a szüleim és a nagyszüleim is ezzel foglalkoztak. A szőlősorok között játszottam és tanultam – a budafoki Soós István Borászati Technikumban szőlész-borász szakra jártam, majd a Georgikon kertészmérnöki szakán szőlészet szakirányon végeztem.
Balatoncsicsón születtem és nevelkedtem, pincészetünket is itt indítottuk a ’90-es években, és családunkkal ma is itt élünk. Ezer szállal kötődöm ezekhez a dombokhoz, ahol ma már 5 hektáron gazdálkodunk.
Vallom, hogy jó minőségű bort csak egészséges és jó minőségű szőlőből lehet készíteni.
A borban a szőlő zamatát kell éreznünk, a földet, amiben a tőke nőtt, a napsugarakat, amik a szőlőszemeket táplálták. Nem használunk fajélesztőt, a természet ízeit, árnyalatait szeretnénk előhozni, bemutatni, a palackokba tenni. Ilyen egyszerűen, minél nagyszerűbben.”
– Antmann József
„Igazi mesebeli, vadregényesen benőtt kis pince volt, amibe több mint 10 évvel ezelőtt beleszerettünk.
A bejáratához szó szerint utat kellett vágnunk magunknak, de ahogy megláttuk, ahogy az ajtajától körbetekintettünk, mindketten tudtuk, hogy ez tökéletes helyszíne lesz az álmaink megvalósításának.
Nekiláttunk a kis pincét rendbetenni, kialakítottunk egy kisebb teraszt, itt tartottuk az első borkóstolóinkat. A pince az évek során egyre több baráti összejövetel helyszíne lett, és mindenki, aki időt töltött nálunk, ugyanazt mondta:
ez a hely csodás energiákat ad, egyszerűen magával ragad.
Ahogy körbenézek, a zöldellő dombokra, a köztük felcsillanó, ránk kacsintó Balatonra, a kéken ragyogó égre, engem is ez a mosolygós nyugalom tölt el. Ide nem hallatszik el az autók zaja, nem lógnak bele vezetékek a tájképbe, nem fényszennyezéssel, hanem sok-sok csillaggal telített az éjszakai égbolt. Ezt az érzést szeretnénk minél többekkel megosztani.”
– Antmann-Szalai Lívia
